Cikkeink

Böngészd kedvedre blogunkat


Mi is valójában a stressz?

Sokszor aggódunk, mennyire stresszes az iskola a gyereknek? Nem stresszel-e túl sokat? De mi az a stressz egyáltalán?

stressz a szervezet reakciója bármifajta változásra, célja pedig, hogy alkalmazkodni tudjunk ehhez a változáshoz. Ha kiiktatnánk az életünkből, az egyet jelentene az öngyilkossággal. Azokat a változásokat, külső tényezőket , amelyekre stresszel válaszolunk, összefoglaló néven stresszoroknak nevezzük.

Tehát Stresszor minden a szervezetre ható külső erő, körülmény, veszélyeztető környezeti hatás, vagyis stresszhelyzet (pl. fizikai sérülés, testi fenyegetettség, pszichológiai fenyegetettség). Ezeknek a legfontosabb közös jellemzőjük, hogy befolyásolhatatlannak tűnnek, úgy érezzük, hogy meghaladják képességeinket és negatívan befolyásolják az énképünket.

  1. A stresszorra adott testi és pszichológiai reakciók lehetnek:
    • rövidtávú hatások: pl. kortizolszint emelkedés, vércukorszint növekedés, immunreakció, szorongás, teljesítményromlás.
    • hosszú távú hatások: A szervezet alkalmazkodik a hosszú időn keresztül fennálló stresszhez, azonban ez az alkalmazkodóképesség véges, kimeríthető.                    Ha sokáig fenn áll a stressznek hosszú távú negatív testi és lelki következményei lehetnek pl. (szív és érrendszeri megbetegedések, depresszió stb.). Az elmélet leírása Selye János nevéhez fűződik (Általános Adaptációs Szindróma, 1983 részletesen lásd a későbbiekben).

 


Generációkról 2020-ban

Generációk

Te vajon melyik generáció tagja vagy? És hova tartozik a gyereked? Van még közös nyelvetek? Ja, hogy vajon mire is gondolok, miről is beszélek?

 

generáció-elmélet két amerikai szerző, William Strauss és Neil Howe nevéhez fűződik, akik az utóbbi két évtizedben több könyvet is írtak erről a témáról.  Generations (1991) című könyvükben az amerikai történelmet az egymást követő generációk történeteként tekintik végig, és azt állapítják meg, hogy egy adott generáció tagjai nagyon hasonló világlátással és értékrenddel rendelkeznek.

A generáció mint olyan, egy adott időszakban született emberek csoportja, akiket gyakran közös tulajdonságok, jellegzetességek kapcsolnak össze.

Egy ember élete nagyjából nyolcvan év – ez alatt négy generáció váltás történik – kb. húsz évenként –, melyek ciklikusan követik egymást, minden században ugyanolyan módon:  

Ez alapján a ma élő generációk:

1940-50-es évek: Baby-boom generáció

1960–70-es évek: X generáció

1980–90-es évek: Y generáció

2000-es évek:  Z generáció

2020-as évek: Alfa generáció

 

Az ezzel foglalkozó kutatók természetesen igyekeznek meghatározni az egyes generációk sajátosságait, fontos ez a mai fogyasztói társadalom szereplőinek éppúgy, mint a politikának és politikusoknak is.

Mik is ezek a megkülönböztető jegyek?

                                              X generáció: A DIGITÁLIS BEVÁNDORLÓK

Azaz mi, a mai kamaszok szülei. A volt szocialista tömb országaiban speciális a helyzetünk, mert itthon ez az a generáció, amely a Kádár-korszakban nőtt fel. Felnőttként ismertük meg a kapitalizmust (annak magyar verzióját) nekünk a Nyugat még vágyálom volt. Előttünk a „nagy” 68-as nemzedék, utánunk a digitalizált világban szocializálódott Y/Z generációk. Ezért kaptuk meg a „digitális bevándorlók” becenevet. Ami még erősen meghatároz minket, hogy Magyarországon ez a nemzedék a rendszerváltás idején vált nagykorúvá, amikor a gyerekkorban megismert világ szabályai érvénytelenné váltak, az új világ viszont még kiismerhetetlen volt.

                                              Y generáció:A  DIGITÁLIS BENNSZÜLÖTTEK

Ők a mai fiatal felnőttek és a nagyobb kamaszok. Strauss és Howe Millennials Rising: The Next Great Generation(2000) című könyve szerint erre a generációra jellemzők:

  1. Különlegesek – legalábbis annak érezhetik magukat, mert gyerekkorukban rengeteget törődtek velük, sokkal többet, mint bármely korábbi generációval.
  2. Védettek – ugyanezért. Velük együtt született meg a gyereküket elengedni nem akaró „helikopter-szülő” fogalma.
  3. Magabiztosak és optimisták – bátran mondhatjuk, hogy nem róluk mintázták  Zabhegyező elidegenedett, szorongó, kamasz hősét.
  4. Csapatban szeretnek dolgozni.
  5. Ambiciózusak, erősen motiváltak, racionálisak – ellentétben szüleik generációjával, akiket a művészet, a filozófia és a keleti vallások vonzottak.
  6. Nagy nyomás nehezedik rájuk, mivel sokkal bizonytalanabb gazdasági környezetben lépnek ki a világba, mint a szüleik.
  7. Értékrendjük jóval konvencionálisabb, mint az előző generációké volt.
  8. szüleikkel, azaz velünk szemben, ők már „digitális bennszülöttek”, együtt nőttek fel az internettel.

 

                                                            Z generáció: DIGITÁLIS ŐSLAKOSOK

Ők a mai kiskamaszok és kisgyerekek, akik, beleszülettek az internet világába, már akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak. Ők azok akik idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak.”Lájk”jaikkal erősen befolyásolják a online felületek világát, és így áttételesen a gazdaságot és a társadalmat is.

Mi dolgunk van nekünk, szülőknek, ezekkel a kategóriákkal?

Először is, érdemes tisztában lenni velük. Az alkalmazott generáció-elmélet nagyon sok segítséget nyújt a gyerekeink megértésében – hogyan tanulnak, hogyan ismerkednek, mitől szoronganak, stb.

Ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy ennek a generációnak is ugyanazok az alapvető szükségletei, türelmet, szeretetet, megértést figyelmet igényelnek, sőt az élet őket sem kíméli a nehézségektől, csak az eszközök és a feltételek mások.

Ugyanis, míg a  különböző generációk társas terei, a család, az iskola, a munkahely, nagyjából ugyanaz maradt, ezzel szemben elmúlt ötven évben rengeteget változott a szabadidő eltöltésének a módja. A klubok és a szabadtéri tevékenységek világát felváltotta a tömegmédia, majd azt a közösségi média. A gyerekek ráadásul egyre fiatalabb korban lépnek be ebbe a világába: az okostelefonok és tabletek már egészen kis korban a kezükbe kerülnek.

Az okostelefonok előtt a különböző tevékenységek közötti mikroidőket az emberek tétlen szemlélődéssel, gondolkodással, esetleg unatkozással töltötték, ma azonnal az eszközhöz nyúlnak. Összesen így valamivel több mint napi 8 órát töltünk átlagosan médiakörnyezetben – ez egy teljes állás, túlórákkal.

Egyértelmű, hogy a médiafogyasztás és a technológia anyanyelvi használata meghatározó generációs különbséggé vált.

Hogy mennyire radikális változásokról van szó, ezt ma még nem igazán lehet megállapítani, de annyi biztos, hogy a gyerekeink – főleg a 2000 után születettek – „digitális őslakosok”, és ez sok mindent megváltoztat, a tanulási és ismerkedési szokásaiktól kezdve a családhoz való viszonyukig, ami szükségszerűen hat az iskolai életre, a pedagógia munkára is.

A MAI ALFÁKAT ÉS Z-KET TŐLÜK ERŐSEN KÜLÖNBOZŐ X-EK TANÍTJÁK

A mai diákok azaz a  Z generáció jelenleg nagyrészt felső tagozatos és középiskolás, de első képviselőik már egyetemi előadásokra járnak. Az alfa generáció tagjai még kisgyerekek, az iskolák alsó tagozataiban már lehet találkozni velük. Számukra magától értetődő a személyes kommunikációs eszközök használata, okostelefonnal kelnek és fekszenek, mindig elérhetőek és folyamatosan kapcsolatban vannak egymással az online térben. Könnyen kezelik az információk gyors áramlását, tevékenységeiket gyakran váltogatják. Így hagyományos, frontális eszközökkel nehéz lekötni a figyelmüket. A vizuális megjelenítést részesítik előnyben, szemben a hosszú, tagolatlan szövegekkel.

Őket azonban az X és az  Y generáció pedagógusai tanítják.

Azaz, azokat, akik nem tudnak meglenni okostelefon nélkül, azok oktatják, akik felnőttkorukban tanulták ezeknek az eszközöknek a használatát. Ami önmagában nem baj, de számos vonzata van. A mai tanárok, még regényeket olvastak, figyelmük koncentrált és mindazokkal a jellemzőkkel bírnak, amely generációjukra jellemző.

Ráadásul az általuk tanított gyerekek születésüktől több figyelmet kaptak, mint az őket nevelő X generáció tagjai, amit a kis ALFÁK, a nagyobb Z-k megszoktak, és el is várnak. A poroszos iskolarendszer az X generáció előttieket máshogyan szocializálta, nem jelent még meg az empowerment-szemlélet. Volt egy feladat, amit el kellett végezni, és amit később osztályoztak – gyakran sokáig kellett várni a visszajelzésre. Időközben rájöttünk, ha adunk visszajelzést, akkor sokkal jobb teljesítményt érhetünk el. Olyan ez, mint a locsolás és az esőtánc közötti különbség, vagyis amikor az emberek megtanulták, hogyha öntözik a növényt az bizton magasabbra nő, mintha csak várják az esőt.

A nehézségek áthidalása komoly kihívás az intézmények és a pedagógusok számára is, nincs szülő aki ezt ne tapasztalná. A technológia rapid változása nagyfokú rugalmasságot kíván egy szükségszerűen statikus és a magyar oktatáspolitika által tovább merevített rendszer szereplőitől (Gondolj az „egy igazság világára vagyis az  „egy állami tankönyvre”, vagy arra, hogy szinte az egész ország összes pedagógusának egy főnöke van a Klikk, (kivètel az egyházi, alapítványi iskolák) ez nem segíti a függetlenség, önállóság erősödését…

Ráadásul az ifjúságkutatás eredményei szerint úgy tűnik, hogy a fiatalok általános szervezeti kötődése egyre alacsonyabb. Általában úgy látszik, hogy a fiatalok szerint az tudja leírni őket, hogy milyen a családjuk, hol laknak, kik a barátaik, és milyen médiát fogyasztanak – de nem tartják meghatározónak a vallási, politikai és szervezeti hovatartozást, így az iskolait sem. Utóbbi elkötelezettségek folyamatosan gyengülnek, a családi és egyéni fogyasztói identitások erősödnek

 


Mégsem